Az „újraDunakeszi” műhelyklub október 18-án tartotta második foglalkozását a Pitypang stúdióban. Az ingyenes rendezvényre bárkit szeretettel vártak a város honlapján is megjelent meghívó szerint, de – ahogy az a helyszín alapján várható is volt – leginkább kisgyermekes családok érkeztek. (A stúdió a hasonló nevű kisdedóvó emeletén van ugyanis, a Rév utca közelében.) A megjelentek többsége szemmel láthatóan ismerte már egymást, talán más kisgyermekes programokból, vagy az óvodából, ez jó alkalom volt számukra az újabb kötetlen találkozásra.
A rendezvény egyik szervezője a „Duna-kert” közösségi kertnek és az „ételcsere”létrehozója, Györki-Iványi Zsófi volt, a másik pedig Sepsei Gergely, akinek a környezet tudatos közösségek építésében van gyakorlata.
A foglalkozás ezúttal arról szólt, hogy mit jelent számunkra Dunakeszi, mik azok az értékei, amit szívesen megmutatnánk másoknak is, hogyan képzeljük ezek jövőjét, milyennek szeretnénk látni a várost, mondjuk tíz év múlva. Mindez játékos formában zajlott, mindenki lehetőséget kapott rá, hogy elmondja, hogy mi az, ami különösen a szívéhez nőtt, és legvégül egy nagy ív papírra közösen rajzoltuk le álmaink Dunakesziét.
Magáról a városról nem sok újat tudtam meg, arról annál többet, hogy hogyan viszonyulnak mások egy-egy területhez, épülethez, és hogy miért. Egy ilyen tapasztalatszerzés egyébként akár a városvezetés számára is érdekes lehetne, megismerni a lakosok szempontjait, gondolkodásmódját.
A Duna mindenkinek a kedvence, mindenki szeret sétálni a Duna-parton. Szinte minden egyéb dolog ismertsége és jelentősége viszont leginkább azon múlik, hogy ki mióta lakik a városban, és a város melyik részén, tehát, hogy mennyire volt alkalma az adott városrészt megismerni. A Tóvárosban lakónak nem sokat mond az alagi templomrom, viszont valódi kincs számára a tóvárosi játszótér, mert nemcsak jók a játékok ott, de a hely is kellemes, meg hát nyilván sok időt töltött már ott a gyerekkel. Egy másik anyuka számára a Piros óvoda kedves különösen, mert oda járt ő is valamikor, és most pedig oda jár a gyereke. Egy harmadik csak két éve él még Dunakeszin, a lakótelepen, és még sosem járt a repülőtéren, sem a téli pályán, pedig a férje családja repülős, de két pici gyerekkel, kocsi nélkül elérhetetlen távolságban van egyelőre a számukra. Érdeklődéssel hallgatta, hogy miért szeretek ott sétálni, milyen állatokat, növényeket látni arra.
Van, aki gyártelepet találja különösen hangulatosnak, amiben én is egyetértek vele. Abban már eltér a véleményünk, hogy hogyan képzeljük a jövőjét -- én apró boltokat látnék ott a házakban szívesen: antikváriumot, cukrászdát, kávézót, kézműves üzletet, és az utcácskákban csak gyalogos forgalmat. Ő úgy képzeli, vétek oda bármilyen üzletet rakni, meg kell hagyni azokat lakóháznak. Én csak távolról ismerem a környéket, ő közelről, -- a Bárdosba járt iskolába – biztos neki van igaza.
Nem meglepő, hogy a nagyállomást mindenki régi fényében szeretné látni. Az sem, hogy azt szeretnék, hogy a strand újra a lakosságé legyen. Az viszont igen, hogy többeknek hiányzik egy mozi – azt hittem, én vagyok az egyedüli, aki fájlalta, amikor bezárták, mert már alig járt oda valaki. Amikor mondtam, hogy kéne egy könyvesbolt is, elcsodálkoztak: tényleg, az sincs. És igen, közlekedés is kéne, hogy jobban eljuthassunk egyik helyről a másikra, hogy jobban megismerhessük a várost.
Különös volt hallani, hogy amikor a város zsúfoltságáról esett szó, valaki közülünk a legnagyobb természetességgel mondta, hogy a Polgármesteri Hivatalt ki kéne költöztetni az Auchan mellé, mert ott van elég parkoló. Már hazafelé jövet ébredtem rá, hogy ez a hirtelen ötlet tökéletes kritikája volt a városfejlesztés utóbbi 10 – 15 évének, hogy a város szélére telepítettek ki csaknem minden olyan funkciót, gyalogosan elérhetetlen távolságba, amelyeknek hagyományosan egy városközpontban lenne helyük. Normális minőségű ruhából, cipőből csak a városon kívül van választék, mint ahogy könyvesbolt is csak ott van szégyenszemre, de egy időben a hétvégi gyógyszertári ügyelet is mindig az Auchan épületében lévő patikában volt. Ennek a folyamatnak méltó betetőzése lenne valóban, ha a Polgármesteri Hivatal is menne az üzletek után, a prérire.
Számomra a beszélgetés fő tanulsága, hogy egy ilyen városban, ahol a lakosság nagy része nem itt nőtt fel, ráadásul a többség nem is itt dolgozik, az emberek csak saját közvetlen környezetüket ismerik, csak arról van tapasztalatuk, arról tudnak véleményt mondani. Így az X városrész lakói nem értik, mi a probléma azzal, ha Y-t így vagy úgy átalakítják, beépítik, hogy miért nem szeretnének a repülőtérre sportcsarnokot az arrafele lakók, amikor pedig ott olyan nagy hely van.
Meg kéne ismerni mindannyiunknak a várost, és többet beszélgetni egymással. Ehhez egy ilyen nagyon zöld műhelyklub igazán kiváló ürügy.
A rendezvény honlapja: http://www.ujradunakeszi.blogspot.hu/
R. Cseresnyés Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése